Olasz főzőkurzus: Toszkána

Friss fűszernövények, gombák, ízletes vadraguk, toszkán kenyér és a zamatos olíva sokféle felhasználása teszik ezerszínűvé konyháját...Toszkána! Sokunk szerelme!

Sajátítsd el te is a toszkán konyha remekeit hamarosan induló főzőkurzusainkon.

Az este főszereplői:

nyúlmájas pirítós

Toszkán zöldségleves

Gnudi (parajos, ricottás, parmezános, zsályás gombócok)

pappardelle vaddisznóraguval

Scottiglia (toszkán vegyes hús ragu)

+ toszkán meglepetésdesszert

A kurzus díja 15.990 ft. Az ár tartalmazza az alapanyagokat, az eszközök biztosítását, egy ajándék sazkácskönyvet, valamint egy üveg toszkán bort.

Ha április 30-ig befizeted a kurzus díját 2000 ft kedvezményt kapsz.

Helyszín: Budapest, XI. kerület

Időpont: 2012. május 5., 10.  (hétvégi kurzusaink kezdete 10.00 óra, kurzus kezdés hétköznap 18.00

Info: consiglierepr@yahoo.com

Piaci portya Szardínián

Kíváncsiságtól és félelemtől kábultan indultam el a szárd halpiacra. Lazacot akartam, de nem tudtam mire számíthatok, csak homályos emlékeim voltak a piac nyüzsgéséről. Rég nem jártam már itt, de a szagokkal pontosan tisztában voltam. Legalábbis eggyel biztosan. A levegőt átszelő dermesztő halál, félelem és hallhatatlan sikolyok bűzével.

Amint beléptem, azonnal megcsapott. Körbenéztem. A pultok sokaságától megbódulva kezdtem meg utamat a halott haltenger folyosóin. Bárdok suhanása, vér és toccsanás, mindenfelől kiabálás. A csillagszemű kardhal nevetségesen és magányosan feküdt a hófehér asztalon, félbevágott testéből a vér kicsordult. Éles orrára hungarocell került, nehogy figyelmetlen vásárlójában később kárt tegyen. Eközben a halárus kitartóan beszélt hozzám, magyarázott, olaszul. Illetve szárdul. Én azonban nem figyeltem rá. Máshol járt az eszem, másfelé figyeltem.

Egy kis garnélarákra. Egy pálcikára feltűzve hevert, teste kifacsarodva és kicsavarodva, mint aki éppen cigánykereket hány. Mellette társai ugyanebben a pózban feszítettek a tört jégtömeg tetején. Akiknek nem ez a megtisztelő, hanyattfekvő testhelyzet jutott, azok tehetetlenül előrehajolva, lábaikat maguk alá hajtva nyúltak ollóikkal előre, miközben fekete gombszemeikkel meredten bambultak előre.

A garnélák mögötti kis halak nyálkás testükkel, egymásra tornyosulva feküdtek a tengeri hínárok fojtogatása közepette. A vevő szép csomagolásnak gondolhatta a zöld szálakat, miközben a szerencsétlen halacskák ijedten meresztették szemüket az égre. Tátott szájjal tömörültek, feszültek a pult kis részén, amit a kiszolgáló nekik szánt.

Mellettük egy hálóban hánykolódó polip nyögte az utolsókat. Nyúlós és nedves karjai egymásba fonódva nyugodtak a fekete háló lukacsaiban. Hatalmas, fehér pöttyökkel tarkított feje szétfolyt, melyet néha arrébb mozdított, mikor árusa megzavarta csöndes gyötrelmét.

A következő asztalnál óriásrákok hada tárult a szemem elé. Éles ollóik lassú táncot lejtettek. Még éltek, de utolsó kapálózásaik voltak ezek a mozdulatok. Az eladó megfogta az egyik állat pajzsát, kicsit megpiszkálta, amitől az hirtelen rákapaszkodott a kezére és nem eresztette el. Szorította, némán segítségért kiáltott, szenvedése azonban nem enyhült. Legalább próbálkozott, gondoltam magamban. A hóhér azonban lerázta magáról, és a bárdja után nyúlt. Már nem volt sok hátra szegény pára életéből. Végül gyilkosa egy határozott mozdulattal kettészelte páncélos testét.

A vásárlók csak szemlélték a színes tetemet, vörös tempera volt az, mit maguk előtt láttak. Magam is köztük álltam. Csak amikor a jégtörmelék magába itta vérének minden cseppjét, akkor eszméltem rá a piacot jellemző sokszínűségre, az intenzív árnyalatokra, erre a színpompás, tarka-barka, cifra világra. Itt egy kis vörös, amott meg türkiz, aztán a kagylók hússzíne, a halak pikkelyeinek ezüstös csillogása. Gyönyörű látvány volt a maga morbidságában, beteges szépségében.

Megkaptam a húst és az élményt, amiért odamentem, sőt, sokkal többet is annál. Utam végeztével, hátrapillantva, már nem is tűnt olyan zordnak a hátrahagyott kavalkád. A halálbarlangból kifele menet végül három szelet lazaccal a szatyromban és vegyes érzésekkel, mosolyogva indultam haza.

Toszkána minden irányból

Ma reggel nagyon morcos időre ébredtem. Bármerre néztem szürkeség, hiába kerestem legalább egy kis színt itt, Budapest szívében. Szürkeség jobbról-balról, felülről és alulról. Még a folytonosan barkácsoló szomszédom is csendben volt, pedig ő szélben, esőben is barkácsol, fabrikál, vakol és fűrészel.

Ilyenkor az ember oda nyúl ahová csak tud, a lényeg, hogy valahogy napsütést csaljon a lelkébe, mosolyt legalább szájszegletbe. A Napsütötte Toszkána megteszi - gondoltam - és már kölcsönöztem is ki a videótárból. A film végére persze rájöttem, hogy hiába Frances minden csodalátása én akkor sem vagyok máshol, csak közel oda, ahol a piros hetes és a négyes villamos keresztezi egymás útját, ahol türelmetlenség és folytonos feszültség határozza meg az emberek alaphangulatát...de nem adhatom fel ilyen könnyen!

Leülök és magam köré veszem Frances Mayes összes eddig magyarul megjelent könyvét, hátha ettől jön majd a fény, a mosoly, az olajfák illata...



A film alapjául szolgáló könyv - Napsütötte Toszkána - egyaránt nevezhetô útleírásnak, szakácskönyvnek vagy társadalomrajznak, de leginkább regény.
Frances Mayes naplószerûen beszéli el, hogy élete új párjával miként teremtettek igazi otthont a toszkánai Cortona melletti régi házban, és leltek második hazára Olaszországban.
Az írónô egyszerre tudja rabul ejteni az olvasó gondolatait és érzékszerveit. A sültmalacárus, a zöldséges, a házvétel körüli hercehurca, a toszkán konyha megannyi fortélya, a pohárban megcsillanó bor ugyanolyan fontosságot kap, mint a történelmi, mûvészettörténeti, irodalmi kitekintés. Megjelenését követôen a könyv több mint két évig folyamatosan szerepelt az amerikai bestsellerlistákon.

Toszkána Olaszország egyik legszebb tartománya - Firenze, Pisa, Volterra, San Gimignano, ciprusfákkal szegélyezett, kanyargó utak, dombok és síkságok izgalmas váltakozása, kabócák cirpelése a gyantaillatú estéken, buja mediterrán növényzet.

A haladó Toszkána rajongók már zamatos vörös­borokról, olívaolajról, az egyszerű, mégis fenséges ízű ételekről, az eldugott kisvárosokban fellelhető szépségekről beszélgetnek.

És ha látni is szeretnénk azt amiről Frances több köteten keresztül beszél nekünk, a Szép Toszkána albummal bemutatja nekünk Toszkána kevésbé ismert, ám annál izgalmasabb arcát. Bob Krist fantasztikus fotóinak köszönhetően új fényben látjuk ezt a lenyűgöző vidéket - kiragadott pillanatok, hangu­latok, emberek, ételek, tájak, ünnepek. Végre láthatjuk Bramasolét is, a Cortona melletti házat, amely a Mayes házaspár második otthonává vált.

Az írónő ezúttal is élvezetesen ír a városok és települések nevezetességeiről és a látnivalókról, elvisz bennünket piacokra és régiségboltokba, körbevezet az ismeretlen, de megannyi kincset rejtő templomokban, mesél a reneszánsz freskókról és az etruszk műemlékekről, férjével, Ed Mayesszel pedig részt vehetünk egy hagyományos olajbogyószüreten is. 

Frances Mayes könyvei a Tericum Kiadó gondozásában jelentek meg.

Ha szívesen részt vennél egy toszkán gasztronómiai kalandozáson írj az amolitalia@yahoo.com címre. 

Májusban ismét bor- és gasztrotúra Toszkánában – 1900 euró a „beugró”

Idén második alkalommal hirdették meg a Divino Tuscany elnevezésű borkóstoló körutat Toszkána pincéiben. A gasztronómiával és kultúrával fűszerezett program május 17-étőll 20-áig félig olasz, félig angol nyelven, és az olaszok és külföldiek előtt is nyitott jelentkezéshez nem szükséges borszakértőnek lenni, elég kifizetni az 1900 eurós részvételi díjat.

A firenzei Arno folyó partján emelkedő Corsini palotában adott fogadással kezdődik és az Il Palagio villában, a brit popénekes Sting toszkánai birtokán ér véget a Divino Tuscany idei kiadása. Minden helyszínen toszkán borral, Michelin-csillaggal kitüntetett szakácsok készítette helyi ételspecialitásokkal és koncertekkel várják a vendégeket.

A Corriere della Sera napilap által az „itáliai borkóstolás legkifinomultabb eseményének” nevezett programot James Suckling, a Wine Spectator borszaklap egykori európai főszerkesztője indította útjára. A Divino Tuscany honlapjának beszámolója szerint a tavaly júniusban rendezett első kiadást hatalmas siker kísérte és már az ideire is nagy a túljelentkezés. Nem véletlenül, mivel a résztvevők a címkékről ismert Barone Ricasoli, Antinori, Castello Banfi, Frescobaldi villáiban kóstolhatják Chianti vörösborait. Utolsóként a szintén toszkán bortermelővé vált Sting bontja ki üvegeit a vendégek számára.


Ha személyesebb, emberközelibb és költséghatékonyabb gasztro-túrát tennél Toszkánában, iratkozz fel hírlevelünkre a consliglierepr@yahoo.com elektronikus levélcímen, mert hamarosan indulnak gasztronómiai kalandozásaink, közös főzéssel és étterem túrával a napsütötte Toszkánába.

Firenze: tisztelgés az ízek előtt

Firenzében sétálni és kóstolni az egyik legjobb dolog a világon. Ennél már csak az lehet izgalmasabb amikor nem csupán az étterem kínálatát ismerhetjük - és kóstolhatjuk - meg, hanem egy-egy étterem chefjével akár személyesen is beszélhetünk, sőt hosszabb-rövidebb ideig bepillantást nyerhetünk a konyhájára is. Vagy akár szerencsés esetben egy-két fogást vele együtt készíthetünk el egy gasztro-kirándulás alkalmával. 


A La Falterona családi vállalkozás amit a férj - Claudio - vezet, ő a chef. Felesége felszolgál és van egy nyolc éves  kisfiuk aki tulajdonképpen az iskola után egészen késő estig itt sertepertél.  Itt másképp megy a gyereknevelés mint Magyarországon. Szerintem ahol nincsenek nagyszülök a kényszer viszi bele a szülöket - mert mindketten dolgoznak - hogy a gyermek alkalmazkodjon hozzájuk. Ez persze nem egy zavarodott, rossz gyereket eredményez, hiszen számára ez a normális.  Így nött fel és teljesen nyugodt, valamint a szeretet sem hiányzik neki csak más időbeosztásban él.Claudio édesapja firenzei volt de mivel a háború után menekülniük kellett, így Argentínába kötött ki és ott született Claudio.

Gyökerei visszahozták édesapja városába, így argentín feleségével együtt visszatelepültek Firenzébe. Eleinte nagyon jól ment nekik, kevesebb költséggel működött az étterem. például nem volt teriték csak egy papir teritő , fix menű ebédre...ez egy időben érdekesség volt, aztán sokan mások is átálltak erre és ők valami többre vágytak. Igy kivették ezt az éttermet a San Lorenzo piac környékén, és már nem dolgoznak fix ebéd menűvel, szépen meg van teritve...tehát a költségeik is megemelkedtek következésképpen az áraik is. Más típusú vendéglátás, más vendégkör, más költségek.

A La Falterona  konyhája igazi toszkán konyha . Erősségük a husos raguk széles választéka - felejtsd el gyorsan azt amit otthon a milánói és hasonló ragukról ismertél - többféle húsból mint pl. marhahúsos ragu (ez a hagyományos), vaddisznó ragu, kacsaragu. Mindezt persze mind-mind házitésztákkal.
Tipikus firenzei étel a Bistecca alla fiorentina ami egy vastag és belül nyers hirtelen sütött marhaszelet. Istenien csinálják bár itt inkább a hús minősége a fontos. Az elkészítése egyszerű, a végeredmény pedig maga a HÚS!

Az éttermek manapság csendesebbek a megszokottnál. Sajnos itt most nincsenek tele az éttermek mert a gazdasági krizis itt is érezteti a hatását és ez leginkább abban nyilvánul meg, hogy a híresen nyüzsgő olaszok eltűnnek és nem költenek pedig a szombat esti étterembe étkezés majdnem kötelező itt, barátokkal, rokonokkal.

Bistecca alla fiorentina
Egy tisztes,  kilós szelet, érlelt T-bone, lehetőleg chianinából (olasz húshasznosítású szarvasmarhafajta) szénparázs fölé helyezett vaslapon 4-5 percig mindkét oldalán megsütve, pár csepp olívaolaj, só-bors, mellé chianti. 

Firenzei szállásajánlatok

Hamarosan indulnak gasztronómiai kalandtúráink Olaszországba. Iratkozz fel te is a hírlevélre: consiglierepr@yahoo.com

Ízek Szardínián

Szardínia élő múzeum a szabad ég alatt. Évezredes történelme gazdag emlékeket hagyott az utókorra, melynek magvait az egész szigeten elhintette. Nuraghék soka-sága, minden kétséget kizáróan, legfontosabb elemei a történelmet és a vidéket ka-rakterizáló tényezőknek. Ezüstös ragyogás verődik vissza a függőlegesen a tengerbe bukó szirtekről, melyeket az élénken kékszínű tenger hullámai ütlegelnek, kiélesítve így a színek ellentétes hatását. Gasztronómia kalandozásunk első részét olvashatják. 

Kontinensünk egyik legérintetlenebb területe, egyedülálló szépsége, gazdag, jellegzetes állatvilága a távoli szigetvilágokéval vetekszik, ezért gyakran Európa Polinéz szigetének nevezik. A kristálytiszta tenger, a smaragdzöld lagúnák, a víz alatti élet változatossága, felejthetetlen élményt nyújtanak az idelátogatóknak.

Az 1850 km hosszú tengerpartja sziklás öblökkel, félszigetekkel szabdalt partvonalán egymást érik a homokos strandok, kis halászkikötők, víz és szélformálta gránátsziklák, bozótosok. A sziget belseje felé haladva buja erdőségek, sebes vizű folyók, magasba nyúló hegyormok csalogatják a kirándulni vágyókat. Legmagasabb hegyei keleten a Monti del Gennargentu, amelynek legmagasabb csúcsa az 1834 m magas Punta la Marmora, északon az 1362 m magas Monti di Limbara, és délnyugaton az 1236 m magas Monte Linas.

Szardínia élő múzeum a szabad ég alatt. Évezredes történelme gazdag emlékeket hagyott az utókorra, melynek magvait az egész szigeten elhintette. Nuraghék soka-sága, minden kétséget kizáróan, legfontosabb elemei a történelmet és a vidéket ka-rakterizáló tényezőknek. Ezüstös ragyogás verődik vissza a függőlegesen a tengerbe bukó szirtekről, melyeket az élénken kékszínű tenger hullámai ütlegelnek, kiélesítve így a színek ellentétes hatását.

Sárga, mint a nap sugarai, melyek itt a szigeten jóval továbbélvezhetőek, mint Euró-pa más területein. A kiváltképp kellemetlen napok télen is igen ritkák, az idevalósiak szerencséjére, akik úgy tűnik, nem élhetnek a napsugarak nélkülöztével. Valóságos belső energiaforrás, mely szemmel láthatóan kihat az ember hangulatára. Gyakran mondják, hogy szép napsütéses időben elmúlik a fáradtság és a szomorúság. Tavasszal és ősszel, amikor a fürdőzők nem népesítik a strandokat, átélhetünk mély benyomást keltő pillanatokat. A kiterjedt méretű, arany homokdűnék mentén semmiféle emberi jel nem mutatkozik, semmiféle lábnyom a miénken, esetleg néhány szárazföldi teknősön kívül, a végestelen parton, mely részleteiben a sivatag képeire emlékeztet. A tengert csodálva, elmerülten e jóleső érzésben kivárhatjuk a naplementét, amikor a nap utolsó sugarai búcsúzóul megcsillannak a víz tükrén, és aranysárga fényükkel feledhetetlenné varázsolják a tengert. A nyílt ég kincsére, az aranyszínű fény csillogására emlékeztetnek a szárd kézművesek munkáit dicsérő finom szálakból készült, csodálatos arany ékszerek, melyeket különös hozzáértéssel készítenek, megmintázásukhoz ihletet nyerve az idők során, a szigetet benépesítő, váltakozó kultúráktól.

Különös vidék ez. Néha azonos színek, az év különböző időszakaiban , egymástól távoli helyeken tűnnek elő, a terület felépítésének okán. A sárga tónusaival találkoz-hatunk ősszel, a szokatlan, ködtakarójából alig kibújt mezőn, de tavasszal is, amikor a virágba borult, gyönyörű rekettyések sárga foltot alkotnak, mint pettyek egy képze-letbeli zöld ruhán.

Cagliari
A települést, mely ma a sziget legnagyobb városa 234.000 lakosával i.e 6. Század-ban a főníciaiak alapították. E fontos kereskedelmi kikötőt, mely akkor a Karalis nevet viselte, a rómaiak fennhatósága alatt fejlődött várossá.Cagliari rengeteg látnivalót kínál az ide látogatónak. Kezdhetjük a városnézésünket a Mariana negyedben, közel a via Roma-hoz, mely nem csak a kávéházai, üzletei miatt kedveltsétahely és bevásárlóközpont, hanem értékes épületei valamint a tőle pár lépésnyire a Piazza Matteottin található trópusi parkja miatt is fontos központja a városnak. Nem messze a Tanácsháza ( Palazzo Civico) mutatós épülete látható.A via Roma tengerpart felőli részén gépkocsikat is szállító kompkikötőt találunk. A város legérdekesebb része a részben ma is bástyákkal körülvett Óváros. Megtekintést érdemel a 30 m magas, nyers kövekböl készült, kötőanyag nélküli Elefánt-torony (Torre del’Elefante). Az építményt, mely 1307-ben a szárd Giovanni Capula tervei alapján készült, a spanyolok és a piemontiak is börtönnek használták.
Az egyetemet ( Universitá) V. Pál pápa alapította 1606-ban. A mai épület csak más-fél évszázaddal később épült. Múzeuma, fontos földtani és kőzettani gyűjteményt őriz. Valamint könyvtárában őrzik a Divina Commedia egyik XIV.századi másolatát. A város nevezetességei közé tartozik a Terazzo Umberto I., a Dóm, az Elöljárósági palota ( Palazzo dello Prefettura). Ez utóbbi, eredetileg a spanyol alkirály, később szárd-piemonti királyok rezidencája volt. A szárd várépítés egyik legszebb középkori emlékének tudható be a Torre di S. Pancrazio erődtorony. Jelenleg restauráció alatt áll. A római amfiteátrum az egész sziget legnagyobb szabású ókori emléke.
A Sampaio Bank 15 szintes magas háza a konstruktivizmust jelképezi.
Templomai közül említést érdemel a Chiesa di S.Michele, Chiesa di Santa Anna, Chiesa di S. Efisio, Santuario di Bonaria, Chiesa di S.Domenico.

Trattoria, osteria

Gasztronómiai kalandozásunkat Cagiari nyüzsgő kikötőnegyedében kezdtük, a jellegzetes Marina-negyedben, ahol a egymást érik a helyi kisvendéglők, tipikus szárd ínyencségeket kínáló hangulatos trattoriák.

TRATTORIA LILLICU
1943 óta létezik, jelenleg az egykori alapító leszármazottai, a ZUCCA testvérek üzemeltetik .
Fő filozófiájuk, hogy csakis kitűnő minőségű és friss alapanyagokból dolgoznak, sokféle előételt kínálnak .Nem étlapról dolgoznak, hanem fix áron egy adott menüt kínálnak 6-8 előétellel, első-második fogással, desszerttel, borral, kávéval és mirtuszlikőrrel vagy grappaval a végén .

A vendéglő a friss halételekről híres ,vendégkörük széles, fiatalok, családok, igényes üzletemberek, egyaránt megfordulnak náluk .A berendezés egyszerű, de az asztalok valódi márványból vannak .
Fő specialitásuk a burrida melynek receptje a következő :felszeletelt friss halat egy edénybe helyezzük, hideg vizet es répadarabokat adunk hozzá,majd kiegészítjük húslével ,citrommal, darabolt petrezselyemmel ,es igy együtt főzzük .
Apróra vágott fenyőmagot és darált diót magfuttatunk olivaolajon, melybe egy gerezd fokhagymát is helyezünk, majd a főtt haldarabokat megforgatjuk az így nyert szószban. Hűtve tálaljuk.
A téli hónapokban a halspecialitásokon kívül töltött báránybelet is készítenek zöldborsóval, valamint a nálunk is jól ismert pacalt. Ételeikhez a fehér Vermentino vagy a vörös cannonau borokat ajánlják.

TRATTORIA ITALIA

Az elegáns trattoria 1921óta létezik, jelenleg az alapító unokája, Filippo Mundula üzemelteti .Fő filozófiájuk a legkiválóbb és szigorúan csak friss alapanyagok használata (most épp a gomba és a vadon élő spárga időszaka van ilyenkor Szardínián ).

Ők is halételeket kínálnak elsősorban, érdekesség, hogy a halakat, homárokat, rákokat egy kirakatban helyezik el és ezekből választhat a vendég, hogy melyiket szeretné elfogyasztani. A borok részére egy külön pincét tartanak fent, ahol a helyi szárd borokon kívül különleges francia, amerikai vagy egyéb országokból származó borokat kínálnak a vendégeknek. Ezeket a tulajdonos maga választja és szerzi be a különféle pincészetektől.

További gasztronómiai kalandozásokat kínál a  Sardegna Travel

Magyar borász, toszkán vidék

Máté Ferenc író és szerencsés ember. Toszkánába költözött, szőlőt vett és mára olyan borokat készít melyre a nemzetközi szakmai tekintélyek is felfigyeltek. Ferenc évtizedekkel ezelőtt elhagyta Magyarországot így a magyartudása is némileg megkopott. Ennek ellenére a beszélgetésünk magyarul zajlott és talán ez adta meg azt a kissé betyáros plusz töltetet amitől olyan igazi Máté Ferences. 

– Az életútjáról annyit tudok, amit egy-két angol nyelvű interjúban sikerült elolvasni. Mikor hagyta el Magyarországot? Mi volt az oka a távozásnak?

– 1956-ban menekültem anyámmal és a barátjával. Mindketten részt vettek a forradalomban ezért kellett menekülniük. Én akkor 11 éves voltam. Anyám barátja megígérte, hogy ha menekülök velük kapok ajándékot. Már akkor is érdekek mentén mozogtam így hát menekültünk (nevet)
A bor szeretetét nagyapámtól örököltem. Ő nagy borozó volt és vele együtt én is kóstolgattam. De az igazi passzió Párizsba született. Egy évig ott laktunk feleségemmel és minden vasárnap mentünk Burgundyba valami kiváló kis restaurantba ahol mindig megkertük a tulajt hogy adjon valami igazan érdekeset valamelyik nem túl drága borából. A bor tanulás csak később jött Toszkánában. Az igazi leckét az élet adta számomra. Candace – a felesége – viszont sommelier szakot végzett Rómában. A pince az ő birtoka. Én a szőlőt termesztem, a bor a pince ajtajától az ő érdeme. Az én szerepem csak akkor következik újból amikor az asztalon látod az üveget: ebédkor és vacsoraidőben.

 
– Röviden elmondaná hogyan jutott el Toszkánáig? Tudom, hogy nagyon kalandos de bizonyára kiemelhető néhány fontosabb momentum...

– Elöször Californiában laktunk Laguna Beacen ahol egy 11 méteres vitorláshajót építettünk együtt. Azután 3 evig azon laktunk a Csendes Óceánon bolyongva. Mikor meguntuk, Whistlerbe költöztünk. Akkor még nem olyan volt, mint most a Téli Olimpiát követően. 1975-öt írtunk ekkora. Az egész város új volt. Mondhatni: kiváló sielés emberek nélkül. Egy bolt volt akkor, két hotel, két bar, és talán száz ház. Egy pár év után Párizsba költöztünk, utána New Yorkba ahol Candace festet én pedig írtam. 1987-ben költöztünk Toszkánába. Három hét alatt vettünk egy házat. Azután öt évig New York és Toszkána között ingáztunk. '92-ben költöztünk oda végleg.

– A könyvét olvasva sokszor azt tapasztaltam, hogy amikor már nagyon elege volt mindig jött egy szerencsemorzsa és továbblendítette a siker felé...ez valóban így volt? Gondolok itt arra, hogy nem akármilyen borászati szakember a szomszédja...de sorolhatnám még napestig, hiszen hihetetlen küzdelmet folytatott az első szüretig...és gondolom azóta sem változott ez...

– Nem mert arrogáns magyar vagyok és emellett Erdélyben születtem és Pesten nőttem fol. Amiutan megvertük az angolokat 6-3ra és miután az egész orosz hadsereget elvertünk borosüvegekkel és zokni darabokkal, azután a világon minden lehetséges lett nekem. A himnuszom az hogy "Ha nem en, akkor ki?"

– Hogyan épül fel jelenleg a birtokuk? Mennyi szerepet szánnak a gasztronómiának?

– Három év alatt ültettük a hét hektárt. Számunkra a gasztronómia maga az életmód. Minden nap Candace két óriási toszkánai evészetet készít, természetesen borral .Amellett sokat utazunk - még mindig New Yorkba lakunk évente 2 - 3 hónapot, ahol amellett hogy a könyveimmel dolgozunk, csak étellel, itallal és a barátokkal foglalkozunk.

– Hogy telik egy napjuk?

– Candace és Peter fiunk – már befejezte az egyetemet – a pincékbe illetve az irodában dolgoznak. Én a dombjaink közt vagy a szőlősbe bolyongok, bámulok és káromkodok. Általában magyarul. Néha írok. Mivelhogy felfedeztem egy 2500 eves várost a birtokunk erdejében ezért nagyon sok időt töltött ott a dzsungelt pucolni és a varost feltérképezni. Mint Indiana Jones csak háttérzene nélkül.

– Mennyiben határozza meg életüket a szőlő? Mennyiben változtatta meg Önöket? Az életmódjukat? Háttérbe szorult a festészet/írás?

– Sajnos Candace festése nagyon elmaradt, pedig imádom a festményeit. A boraink címkéje őrzi a festmények egy részét. Én írok-írok, főleg akkor amiket új pince kellett vagy egy új traktor, ami drága játék így kapásból írnom kellett egy új könyvet.

– Ahogy tudom Busternek különleges a története - megosztaná velem?
– Ez privat. Buster majd megírja egy nap ha kedve van hozzá.

- A könyv alapján azt gondolnám, hogy Candece-szel való kapcsolata nem pusztán párkapcsolat hanem munkakapcsolat is? Mi a titka a sok évtizedes harmóniájuknak?

– Maga őrült? Ki beszél itt harmóniáról? Itt minden nap egy világháború. Azért lakunk 30 hektár kozepén mert itt nyugodtan tudunk üvölteni.

– Itthon bizonyára kevesebben ismerik a boraikat. Mit mondana róluk?

– Mindent megteszünk azért, hogy a legjobb, legízesebb, mély színű, aromás, nagylelkű borokat készítsük.. Az, hogy a világ egyik legjobb mikroklímájával rendelkező területen vagyunk az nagyon fontos. Itt még egy bolond is könnyen tudna világraszóló bort termelni. Főleg ha okos. És magyar.

– A művét trilógiaként tartják számon - miről szól majd a harmadik rész? Mikor olvasható?

– Ha ilyesfajta interjúkra kell sokáig válaszolnom akkor soha (nevet). A harmadik könyv már megjelent New Yorkban (The Wisdom of Tuscany). Arról szól, hogy milyen ideálisan él az embezen a gyönyörű környéken és hogy évezredeken keresztül született ez az életmód amit itt élnek és ami talán a legideálisabb lenne minden ember számára: rajongás a földért, a szabadságért, a mindennapi jó ételért és persze a borért. Erről szól. És arról, hogy miért vagyunk olyan hülyék, hogy nem vagyunk képesek élni örömmel, szerényen és büszkén – mint a toszkán emberek.

Máté Ferenc eddigi könyvei a Media Lumina kiadó gondozásában jelentek meg.